Sziasztok nem tudom, hogy észre vettétek-e , de ma dupla részt hoztam.. egyet délelőtt és egyet most. nem is tudom mi történt. Egyszerűen csak formában vagyok. Az ötletek sorra rohamozzák az agyamat. :D Ha ha. Jó olvasást. remélem jó lett.
KOMIKAT
49. rész

Reggel, úgy 7 óra tájban kipattantak a szemeim, felkaptam egy nadrágot és egy fehér topot, rendbe szedtem magam a fürdőbe. Összepakoltam a holmijaimat az utazóba közben egy könnycsepp gördült le arcomon.
Ez a Justin egy arrogáns seggfej.. Csak mert nem feküdtem le vele.. és tessék, ez lett belőle.
Nem vagyok a drága kis kurvája, hogy akkor fektet meg amikor akar. Mit képzel? Én nem Caitlin vagyok.
Nem nézem ezt tovább, el megyek.

A lehető legészrevétlenebbül akartam ezt megtenni.. Még csak véletlenül sem akartam, hogy összefussak Justinnal. El akartam kerülni egy újabb vitát. Nagyon megváltozott, amióta megnősült.. és nem jó irányba. Agresszív. Akaratos.
elindulva lefelé, még megálltam Justin és Cait szobája előtt, halkan lenyomtam a kilincset és benéztem.
Cait meztelenül feküdt Justin mellkasán, akinek a keze a lány meztelen derekát karolta és halkan szuszogott. Szőke hosszú tincsei eltakarták Justin tetoválásait, csak a karja látszott.
A szívembe mintha kést mártogattak volna..Az este nem kapta meg tőlem, ezért Caithez ment.. Teljesen rá vall..
Mielőtt még menthetetlenül kitört volna belőlem a sírógörcs, becsuktam magam miután az ajtót, majd távoztam a házból. Taxit hívtam és kértem hogy vigyen haza.

Nem érdekel ezután Justin.. felőlem jöhet hozzám.. Majd vigyáz magára Ő. Kíváncsi leszek, mi lesz majd ha Cait megtudja hogy Justin nem egy átlagos ember. Sőt egyáltalán nem ember. Kívácsi leszek miylen fejet fog vágni ha megtudja.. öl, méghozzá nem  is akárkiket. Az ő fajtáját. Embereket. Mert akárhogy is a felesége, csak egy ember. egy halandó. Nem tarthatja titokban előtte. Az lehetetlen.
Erre még nem gondolt?
Nem akartam  hazamenni. otthon senki sem volt. Semmi kedvem nem volt magánykodni. elővettem a telefonom és tárcsáztam egy számot.

-Haló?
-Én vagyok.
-Ó, miújság? Hogy vagytok?
- Pattie.. hazafelé tartok. Elmehetnék hozzád?
-Persze kcisim, de miért nem vagy Justinéknál, ugye nincs semmi baj?
-Mindent elmondom..ígérem
-Zoé, ugye nem sírsz?
-Mennem kell Pattie. - azzal letettem

Nem sokkal később Justin nevét pillantottam meg a telefon képernyőn.
Elég kitartó volt. Az 5. próbálkozás után fel akartam venni, mikor fülemhez emeltem addigra letette.
A hívást egy sms követte

Feladó: Justin
-Te most komolyan elmentél? Hol vagy Zoé? Kérlek.. beszélnünk kell! Szeretlek, Justin

Az elolvasása után fogtam és kitöröltem. A telefonom kikapcsoltam.
Az egész utat végig untam. Körülbelül 1,5 óra múlva a taxis megállt Pattie háza előtt. Kifizettem és csomagjaimat felvéve az ajtóhoz sétáltam és csöngettem.

-Zoé. -nézett végig a csomagjaimon, egy kérdő pillantással.
-Elmondom.. - mondtam, s beljebb mentem, az ajtó elé leraktam a dolgokat, és Pattie után mentem, aki a nappaliban ült és a magyarázatomra várt.
Hosszat sóhajtottam, majd bele kezdtem.

....

-Értem Zoé, de kicsim, Justinnal valami baj fog történni, akkor ki lesz mellette?
-Pattie, tudod mennyire megbántott?
- Féltékeny vagy Caitlinre ? - tette fel a kérdést.
- Ugyan. - hazudtam.
- Drágám, tudom hogy még mindig szereted a fiamat...
- Gyűlölöm! - fakadtam ki.
erre csak halkan sóhajtott. - Egyszer meg jön az esze. És akkor téged fog választani. Csak légy vele türelmes. - mosolygott.
- Türelmes?  Pattie.. Nem tudod mennyire megváltozott a fiad? Nem ismerek rá. Mondd ez neked nem tűnt fel? Az a nő tehet róla! Magának akarja megváltoztatni.
-Justinnak problémái vannak. - mondta, s belekortyolt kávéjába.
- Micsoda?
- Te kicsim. - nézett rám.
- Pattie, miért nem akadályoztad meg, akkor ha tudod hogy ez helytelen, ha tudod hogy mellettem lenne a legjobb helye.. miért nem akadályoztad meg ezt az egész bal lépést?
- Mert felnőtt férfi szívem. Nem dönthetek helyette.. Ha elrontja az életét az ő felelőssége. Tudom, hogy rá fog jönni a hibáira és helyre hozza őket. És ezzel tudod mire célzok.
vetettem rá egy kérdő pillantást.
-Rád, Zoé.
-Mire gondolsz?
- Harcolj a szerelmetekért.
- Ha lenne értelme..
- Zoé. Nem hiába küldtelek Justin testőre ként, Justin magát is meg tudja védeni.. - nevetett.
-Ez most komoly? - éreztem ahogy szemeim elkerekedtek.
- Azt akartam, hogy mindig a közelében legyél.
-Pattie.. te kis aljas - kinevettem és hozzá vágtam finoman egy párnát.
- Hé, hé. Még csak nem is sejtetted Zoé. Hihetetlen nem?
- Azért örülök, hogy mellettem álltál.
- Sosem szívleltem azt a Caitlint. Nos, ami azt illeti. Justin meg kért, hogy én legyek a legrosszabb anyós Caittel szemben. - nevetett.
- Jézusom Pattie! - nevettem én is
- A konyhában leszek. Szólj ha kell valami. - azzal felállt és én bekapcsoltam a hatalmas tv-t.


Már 3 órája a tv előtt ülök, Pattie még mindig a konyhában van. Azóta boltban is járt. meg kérdezte mit szeretnék vacsorára, nem tudtam választani, ezért 6 nagy szatyorral tért vissza amik meg voltak tömve minden hülyeséggel..
Néha beszélgettünk valamin, vagy poénkodott valamiről.. Akkora nagy arc.. régebben nem voltunk ennyire jóban, de örülök hogy most jobban összebarátkoznunk.
fél óra múlva megütötte  a hangos korgás a fülem.
-Pattie.. őhm ami azt illeti nem akarlak siettetni, de nemsokára kilyukad a gyomrom. - nevettem el magam.
Semmi hang nem jött válaszul.
Megfordultam és Justin láttam meg mögöttem, mögötte pedig Pattie jött be halál nyugodtan?


-Ez mi a fasz keres itt? - akadtam ki és Pattie-ra néztem
- nekem most el kel mennem, sziasztok! - köszönt és mosolyogva kisétált.
-Ez Pattie műve. - forrtam magamban
-Elárulnád hogy mit keresel itt? - üvöltöttem
-Itt lakom.
- Nem, de most Malibun vagy, a feleségeddel. Minek jöttél ide?
- Ha 100 szor nem hívtalak, akkor egyszer sem. Mi van luxus felvenni a telefonodat? - kiabált.
- És?
- Anya mondta, hogy itt vagy. Felhívtam, hogy nem veszed fel nekem a telefont, és akkor mondta hogy ide jöttél.
-Igen. ide jöttem. Most már látod, mehetsz is vissza, Pápáá! - kezemmel integettem neki.
-Mi a fasz ütött beléd?
-Belém?
-Szó nélkül lelépsz, még csak nem is szólsz, nem tudtam hol az Istenbe vagy. Most pedig itt játszod az agyad, azt hiszed nagy lány vagy?
-Azt mondtad hagyjalak béké, akkor? nem értem a problémád. - tártam szét kezem
- Te vagy a problémám!
- Ez kölcsönös..
- Azt se tudom mi a a fasznak jöttem ide. - rázta a fejét
- Azt énse, húzzál vissza a nődhöz! - mutattam az ajtó irányába.
- Nem megyek el a saját házamból!
- Akkor majd én. - készültem felállni,
De Justin vissza lökött a kanapéra.
-Maradsz a seggeden..Semmi kedvem bébiszittert játszani.- morogta.
- Seggfej. - szürtem ki a fogaim közül.
Leült mellém.


- Akkor sem maradok veled itt. Egy percig sem szívok veled egy levegőt.
készültem felállni de visszarántott, azonban most nem a kanapára estem, hanem az ölébe.
-Micsinálsz? - kiabáltam
-Nyugton maradsz! - utasított
- Mert te azt mondtad?!
- Nem. mert  tvt akarok nézni..nyugodtan.
- Engem nem érdekel mit akarsz.
- Fogd be a szád!
karjaimat összefontam és gyilkos pillantással méregettem a tvt.
Valami szar műsort nézett, ami egyáltalán nem volt vicces de egyfolytában nevetett rajta.
Még mindig ott tartott ölében, szorításából nem engedett, egyik lábát felpakolta az asztalra amire én mégjobban belesüllyedtem ölébe. Hátam a mellkasának volt döntve, egy idő után kényelmetlen lett így hátra dőltem Justinra, fejemet a vállára döntöttem. Justin továbbra is azt az idétlen műsort nézte.

Egyik kezével a combomnál fogva tartott, a másikkal gumicukrot tömött magába, szemeit le se vette a tvről.
Egy pillanatra rám nézett.
-Kérsz? -és a szám elé tette.
-Nem.. - duzzogtam
-Hát jó. - rántott vállat. Nekem így is jó.
Ekkor egy ajtó csukódott, Pattie tért vissza.
egy halk kuncogás hagyta el a száját.
-Látom, minden rendbe jött. -mosolygott.
-Csak szeretné.. - mondtam sértetten.

-Gyerekek, vacsora! - szólt Pattie.
Azonnal kivágódtam Justin öléből, hogy még véletlenül se rántson vissza..
A konyhába mentem , leültem a megterített asztalhoz. Justin persze mellettem foglalt helyet.
Próbált nem érdekelni, neki láttam az evéshez.

....

- mmm, ez finom volt Pattie, köszi - adtam egy puszit az arcára.
- Fel megyek a szobába jó?
-Rendben. - bólogatott
A hosszú lépcsőn felfele még láttam ahogy Justin is feláll az asztaltól, majd a lépcső felé indul.
-Finoman.. - mondta Pattie Justinnak, aki bólintva egyet jött felfelé..

Becsuktam az ajtót, kinyitottam az ablakot hogy bejöjjön egy kevés friss levegő. Az idő enyhe volt.
Miután kinéztem az erkélyre, be is jöttem mivel a telefonom pityegett egyet.

Feladó: Justin
- Gyere át..

Válasz:
- Hova?

Feladó Justin:
- A szobámba. :$


-Mit akarsz? - nyitottam ajtót.
Az ágyán feküdt. telefonját nyomkodta. Mikor meglátott, elvigyorodott és felém indult.
arcomat meg akarta simogatni, de elhajoltam.
-Ne szórakozz. Miért hívtál?
- Gyere! - kezemet megfogva húzott maga után az erkélyre
Kiérve a korláthoz lehajolva körülnézve nem láttam semmit, csak a sötétséget és a hogy a hold világít.
-Itt vagyok..És?
Justin eltünt möttem, szemöldökömet értetlenül ráncoltam össze. Még mindig a korláton támaszkodtam.
Egy kezet éreztem meg derekamnál aztán a nyakamnál, ami arrébb simítja a hajam és közelebb lép. egy hideg valamit éreztem amin végig siklik bőrömön.
Megfordultam, Justin egy láncot tett nyakamba. amikor lepillantottam az ékszerre.. Megláttam Egy ismerős ' J ' betűt
-Justin.. ez hogy kerül hozzád? - hangomban meglepettség volt.
- Már rég óta nálam van. Eldobtad.
- El mert meg volt rá az okom.
Miután bekapcsolta maga felé fordított, és hajamat simogatta.
-Mit kell mondani? - kérdezte
- Mit mondjak? - néztem rá úgy mint egy hülyére..
-..' A tiéd vagyok, Justin..'
-Mi? - nevettem - dehogy.
-Biztos? - közeledett és csípőjével neki szorított a korlátnak.
-Jólvan, Jólvan. - forgattam egyet szemeimen
- Na?..Mit kell mondani?
- A tiéd vagyok Justin. - mondtam unottan.
- Helyes. - fogott felkapott , és felrakott a korlátra, és belecsókolt a nyakamba.
- Héé Te hülye, le fogok esni! - szorítottam nyakát, lábaimmal kapálóztam
-Félsz? - vigyorgott.
- Megint köcsög vagy!
- Hogy mondtad? -és egyre közelebb préselődött hozzám, féltem attól hogy leesünk, ugyanis a korlát nagyon vékony volt, alig fértem el rajta.
-Justin! -szóltam rá, kissé már idegesebben.
- Elengedjelek?
- Nagyon vicces.. - szűkítettem össze a szemeimet.
-Vigyél be. - utasítottam.
Bevitt és letett az ágyára. Felém hajolt és gyönyörű barna szemeivel bámult. felém hajolt, amire becsuktam  a szemeimet. Nem nyitottam ki, vártam hogy az történjen, amire gondolok.