Sziasztok el sem hiszem hogy el érkeztünk az 50. részhez. :)

Hogy őszinte legyek, nem tudom még  hogy meddig fogom írni a történetet.. Azthiszem addig ameddig el nem fogy a képzelő erőm. :) Remélem még sokáig itt lesztek velem.

50. rész - Fall in love / lie 

Szememet behunytam és vártam hogy az történjen amire várok, Justin megcsókoljon.

Várhattam. Már egy jó ideje nem éreztem a száját az enyémen ekkor ki nyitottam szemem ,és Justint láttam meg aki előttem ül az ágyon és úgy néz rám, mint egy idiótára.
-Mire vársz? - kérdezte
-Cseszd meg!
felnevetett.
Mekkora egy idióta vagyok..Most képes voltam megint lejáratni magam.
-Hé.
- Mi van? - fordultam felé
-Gyere ide. - kezét kinyújtotta felém. Egy pillanatra elgondolkoztam, majd felálltam és leültem mellé.
-Ne oda! - mosolygott és az ölébe húzott.
Kicsit zavarba jöttem és megpróbáltam kihúzni magam a kínos helyzetből.
-Justin?
-Igen?
-Caittel mi van?
-Semmi..
-Ezt hogy érted?
-Haza küldtem.
Meglepődtem. Haza küldte Caitlint. Képes volt rá csak azért hogy ide jöhessen. Ez nem Ő..
Ezt valahogy nehezen tudom elhinni. Minden mást, csak ezt nem. Furdalt a kíváncsiság, de nem akartam tovább boncolni a témát mert az veszekedéssé fajult volna..
Nagyon sóhajtottam.
Justin maga felé fordította arcomat és próbált szemkontaktust teremteni.
-Hiányoztál. - hajamat elsöpörte a vállamról és hozzám bújt.
-Caitlin nem hiányzik? - tettem gúnyos megjegyzést.
-Ő most nem érdekel. - jelentette ki, és belecsókolt nyakamba. azután egyre lejjebb haladt.
-Most persze hogy nem.. - duzzogtam.
Justin mintha meg sem hallotta volna, vagy tudomást se akarna venni róla folytatta.
fejemet 2 keze közé fogta és megcsókolt.
A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott, amint az ajkunk találkozott.  Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegőt, és az ujjaim mohón kóboroltak az arcán.Teste az enyémnek feszült, Ez a csók nem volt olyan óvatos, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon rendben volt így. 
-Miért lett vége? - kérdése talán engem lepett meg a legjobban.

-Várj, ne. Ne mondj semmit. - és száját újra a számra illesztette. Hihetetlenül gyengéd volt. Erről beszélek. Erről a Justinról, aki tud normálisan is lenni. Nem csak egy arrogáns seggfej. Caitlin mellett kezdi teljesen elveszíteni a régi önmagát.
Már vagy 10 perce ott fekszem Jus karjaiban  az ágyán. Szorosan ölel, és én elveszek a szemei nézése közben. Pont mint régen. Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserébe kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet. és boldog voltam, mert nincs az a szenvedés, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. A keze úgy simogatott, mintha örökre meg akarná jegyezni a vonalaimat.

-Nem! oda nem mehetsz be! Caitllin! állj meg, azonnal... - hallottunk meg Pattie-t, ahogy kiabál.

Justinnal azonnal egymásra néztünk. De mire bármit is tehettünk volna. Késő volt.

-Tudtam! Annyira tudtam! Justin most azonnal haza jössz! - Vágódott ki az ajtó és Caitlin esett be rajta olyan mérgesen, ahogy még sohasem láttam.
Kétségbe esetten néztem Justinra, ezután mi fog következni...

Meg is volnánk. :) Nem is jöttem olyan későn, mondtam hogy sietek! ;) KOMIKAT VÁROK ,IMÁDAT <3