52. rész - Fool in love
(Indítsátok el a zenét olvasás közben.)

-Ami azt illeti... - folytatta volna tovább mondandóját, de telefonom kiesett kezemből ,amint megláttam............

Éppen tovább akartam hajtani, amikor megláttam Justin kocsiját és Justint egy kietlen mély szakadék közelében.
Amint észrevettem, egyből lefékeztem a hangos fék csikorgás majd szétszaggatta dobhártyám. Kivágódtam a kocsiból és rohantam az út test másik oldalára.
-Justin! - kiabáltam. - Nem felelt, csak némán állt és a város felé pillantott.
Amint elértem hátulról megöleltem.
Csak öleltem és szorítottam hosszú percekig..
A szél megélénkült, fázni kezdtem. Megpróbáltam minél erősebben szorítani Justint, Aki csak némán állt elöttem. Nem tudom mi lehet az oka, hogy haragszik rám. Vagy.. nincs ok. Azthiszem mégis haragszik.
-Justin.. - kezdtem bele. - Nagyon Sajnálom. Ígérem  nem hagyom hogy Cait.. - akadt el a szavam, amikor hirtelen megszólalt.

-Hogy Caitlin mi......? - kiabálta. - Hm?..tönkre tegyen, Mégis mit Zoé? - nevetett irónikusan.
-T-tudom, hogy az én hibám. - szipogtam. - helyre hozok mindent..
Felnevetett.
-Haragszol rám? - kérdeztem remegő hanggal.
-Justin?..kérlek. - kérleltem.
Megrázta a fejét.
-Miért nem nézel rám?
-Remélem tisztában vagy a következmények súlyával. - mondta.
-Justin... - s ebben a pillanatban patakként folytak végig a könny cseppek az arcomon.
-Innentől vége az életemnek..Ennyi volt.
-Mit akarsz tenni? - néztem rá.
-Elmegyek.
-Hogy micscoda? - hitetlenkedtem
-Vége van.. - mondta ki egyszerűen Justin.abban a pillanatban ismét megéreztem azt a jól ismert nedves, forró folyékony halmazállapotú anyagot az arcomon.
-Engedj el! - tépte ki magát ölelésemből.
-Kérlek ne! - hangosan felzokogtam...Nem szabad feladni az álmainkat és nem szabad összeomlani ha valaki csalódást okoz. Mert az élet olykor szép is tud lenni, viszont nem tagadom, hogy néha én is eldobnám a fenébe. Viszont bolondság nem élni az életünket, ha már megkaptuk. - szorítottam.-Hm.. - nevetett. - Semmit se tudsz erről. Semmit az ég világon. Nem tudod az életemet! Elegem van belőled fogd fel! Húzz haza. Látni sem akarlak..- fordult el.
-Micsoda?
-Nincs füled drágám?
- Én azt hittem..Hogy  számítok valamit neked.
-Persze hogy számítasz, ha úgy hívnak hogy: pénz, nők..szex..fű..pia..szex - nevetett.
-Gondold át..
-Mégis mit? ..Menj haza picinyem.
-Nem akarlak itt hagyni. - szipogtam.
-Nem akarok veled lenni. - utánozott.
Szavai a szívembe hasítottak és úgy sajgott minden egyes szavától, hogy azthittem bele halok.
-Élvezed?
-Mit?

-Hogy minden egyes szavaddal a padlóra küldesz. Egyszer a felhők fölé repítesz.. és akkor hirtelen, lezuhanok.
- Tudod mekkora egy barom vagy? - üvöltöttem. - Mégis kit akarsz játszani? a kemény Justint?..Csak szólok, nem fog menni. Attól hogy most elmész nem oldasz meg semmit. Hiába játszod a hőst..
-Miylen hőst? - nézett rám értetlenül.
- Ha elmész
- Ostoba.. - sziszegte.
-Menj haza. Vagy tudom is én, csak engem jó messze kerülj el. Minden  könnyebb lenne ha nem lennél. Basszameg. - szitkozódott.
Ekkor el eredt az eső valami hihetetlen nagy erővel zúdultak ránk az esőcseppek.

Az arcom égett, a hideg szúrós eső még csak fokozta az érzést.
Hangom remegett és nem sok tartott hogy ne törjön ki  belőlem egy újabb sírás.
Átfutott az agyamon a mai történtek..
Elképzeltem magam Caitlin helyében. Én sem tudom mit tettem volna azzal, aki el veszi tőlem Justint.. De ezen nem kéne törnöm magam, hiszen pont Cait volt az, aki elvette tőlem Just.. Nem igaz?
Egy kicsit jobban lettem a tudattól.Na jó nem egészen. De viszont az sem értem miért engem hibáztat egyedül Justin, amikor nem én voltam az egésznek a fő okozója. Ha jól emlékszem, nem én voltam az aki erőltette ezt az egészet. Az is igaz, hogy nem ellenkeztem minden erőmmel az ellen hogy meg történjen, de könyörgöm. Szeretem. Ne nekem kelljen meg magyarázni, milyen is ha egy ember szerelmes...
Már tudtam. Tudtam hogy Justin milyen valójában. Semmit sem kellett volna komolyan gondolnom.
Sose lehet olvasni az arcából, vagy az érzéseiből. Lehet hogy nincsenek neki?
Nem engedi meg senkinek hogy kiismerjék.Talán ez így van jól.. Talán még a saját anyja sem ismeri.
Az ég villámokat szórt, mintha le akart volna szakadni. az esőtől szinte már nem láttam és hallottam semmit.-Még mindig itt vagy? - kiabálta.-Nem, már nem. - suttogtam és hátrálni kezdtem kocsim felé. Még utoljára visszanéztem rá. És elhajtottam.
Fogalmam sem volt most hova megyek. Gondolkodni sem tudtam volna ezen.
Teljesen bőrig áztam..már csak egy jó tüdőgyulladás hiányzott, úgyhogy beindítottam a motort és továbbhajtottam.
.
.
.
.
-Uram Isten, Zoé! - kapott el Pattie amikor beestem az ajtón.
Hihetetlenül gyengének éreztem a végtagjaimat. a ruhám a bőrömre volt tapadva a hajam csurom víz volt. a szám zsibbadt és a szemeim égtek.
-Mi történt? - aggodalmaskodott.
-Tűz forró vagy Zoé!
-El akar menni.. - csak ennyit tudtam kinyőgni.
-Ne aggódj Justin miatt, minden rendbe jön! - simogatta meg homlokom.
-Most felviszlek Justin szobájába. Jól betakarlak és aludj, rendben? Ki kell aludnod a lázat. Te borzasztó gyenge vagy.. Azt már meg sem kérdezem hogy sikerült haza vezetned...
-Semmi bajom Pattie.
-Azt látom.. De ha megböknélek az ujjammal egyből összeesnél...
-Anya..
-Anyukád és Josh még egy ideig nem tudnak hazajönni, felhívtak hogy vigyázzak rád. - mosolygott.
-Te csak ne aggódj, rendben? Justin visszajön, csak ki kell szellőztetnie a fejét. Senkinél sem ismerem jobban drágám, hisze a fiam.- és betakart.
Senkinél sem ismeri jobban?..Pedig ha tudná hogy igazából még ő sem ismeri..
Aggódom Justin miatt, nem akarom hogy egyedül mászkáljon kint ilyen viharban.
-Most le megyek. Ha valamire szükséged van szólj.
-Köszönöm.
-Nincs mit. - adott egy lágy puszit homlokomra és kisétált.
Pillanatnyi állapotomba, egy perc sem kellett hogy el aludjak. A szemeim már nem bírták a súlyt, lecsukódtak és álomba merültem.
.
.
.
.
.
.
.

Valamikor az éjszaka közepén, ajtónyikorgásra és ahogy beszűrődik a résen a fény, erre ébredtem fel.
Nem keltem fel. Azt  gondoltam Pattie jött be valamiért, így újra lecsuktam szemeimet.
Egy kulcs csörgését hallottam meg az asztalon és kisebb háttér zajokat. Aztán besüllyedt mellettem az ágy.
Egy kéz a meztelen derekamra csúszott.
Valaki rekedtes hangján érthetetlenül duruzsolt a fülembe. lehelete csiklandozta a nyakam.
Ezért elfordultam a másik oldalra.
-Uhmm.. 
- Justin? Te vagy az? - nyöszörögtem....

Na itt. Bocsi, hogy mostanában csúszok a részekkel de megpróbálom kiélvezni a nyár utolsó napjait..:) Titeket sem hanyagollak el ígérem. Komikat  a köviért. <3