42. rész - Heartbreaker


1 óra múlva:
miután befejeztük Én mellkasán zilálva feküdtem. akkor Justin meg szólalt..:
- Nem esett bajod?
-Csodálatos volt. - leheltem egy apró csókot ajkaira.
-Zoé..
-Hm?
-Tudod.. van hogy az emberek próbálnak megfelelni egy elvnek. nem is elvnek, inkább egyfajta berögződésnek, vagy azt tenni ami a legjobb. De közbe ott van valami. Amihez kötődnek. Valami, ami ellen nem tudnak mit tenni. Amit éreznek, de nem érezhetik, nem szabad érezni. A vér azt utasítja ,hogy NE tegye. Mert ez az egész őrültség... Tiltja, de én nem tudom magam irányítani Zoé. Tudod miről beszélek, ugye?
-Justin...
-Esküszöm Zoé, amikor meg ismertelek. Hatalmas hibát követtem el. Amikor velem vagy, az életeddel játszol. És tudom, hogy hiába próbálsz megvédeni, vagy vigyázni rám.ez nem helyes. Tudod jól, hogy te vagy a mindenem, és ott fognak nekem ártani, ahol csak tudnak, vagyis könnyen árthatnak neked, mert tudják hogy te vagy az egyetlen gyenge pontom. Belehalnék ha elveszítenélek. Vigyázni akarok rád. Én lennék a legboldogabb ha ezt tehetném, de tudjuk jól hogy lehetetlen.
-És mi a helyzet Caitlin-nel??
-Ő nem jelent veszélyt rájuk, Csak egy egyszerű ember..
-Caitlin nem szeret téged Justin..
-De igen.
-Mitől jobb Caitlinl mint én...
-Meg értesz? El fogom venni.
-Nem.. nem értelek meg.. SOHA nem foglak. Jó volt kihasználni igaz? persze hogy igen, erre kibaszottul jó vagyok.. kezdtem nekiesni Justinnak hangvételemet egyre feljebb emelve.
-Mi a bajod Zoé?
-Tudod mi a bajom? Az hogy pont most adtam oda a szüzességemet egy olyannak, aki ezt nem értékeli.. Minek jöttél ide? hogy újra és újra darabokra törj? Nem volt még elég?
-Tudod mit? Menj vissza a menyasszonyodhoz és NE GYERE VISSZA!
-MOST. Gyerünk Justin! - mutattam sírva az ajtó irányába.
Justin minden szó nélkül össze szedte ruháit, felöltözött, még egy utolsó szomorú pillantást vetett rám és eltűnt a folyósón,én pedig zokogva temettem fejem a párnába..

3 óra múlva fájó fejjel ébredtem
kimentem a konyhába egy  gyógyszerért és vízért, Justinékat pillantottam meg a nappaliban Caitlinnel. Bevettem az aspirint és indultam volna vissza  a szobámba, amikor Caitlin megszólalt
-Szia Zoé
-Mit akarsz ? - léptem oda
-Csak kedves akartam lenni. Mi a frász bajod van?
-Semmi. - flegmáztam tovább
-Justinnal arra gondoltunk, felveszünk melléd még egy testőrt. A biztonság kedvéért.
-És..?
-Csak szóltam!
-Ok..
Bezárkóztam szobámba és egész nap ki sem tettem  a lábam.
Kb. 20 perc múlva kopogást hallottam.
-Szabad
-Szia drágám
-Pattie?
-Kész vagy Zoé?
-hova megyünk?
-Justinnak koncertje lesz egy óra múlva.
-Nemharagszol, ha most nem kísérem el?
-Mi történt??
Á végülis semmi, csak egy órája feküdtünk le egymással, és rohadtul megbántott. Úgy érzem magam,mint akit fel repítettek a felhők fölé majd egy határozott mozdulattal le ejtettek a földre.. Nem ezt még sem mondhattam neki.
-Justin.. - nyökögtem
-összevesztetek.
-úgy is lehet fogalmazni. Pattie.. én tudom, hogy az a feladatom hogy megvédjem Justint, de nem bírom elviselni azt hogy Caitlin is vele van.. - vallottam be.
-Szerelmes vagy a fiamba Zoé?
-Pattie?
-hm?
-Justin elfogja venni Caitlint?
-igen drágám.
-értem.
-Rendben. nem muszáj Justinnal menned Zoé, majd elküldöm az új testőrét.
-Köszönöm. itt leszek bent a szobámban
-Akkor mi indulunk is. Szia.
Miután Pattie távozott, Josh jelent meg az ajtóban
-Szia hugi.
-Josh! - öleltem meg.
-érted jöttem.
-értem?
-Anyuék hiányolnak, hazajössz?
-persze. De semmi komoly nem történt ugye?
-Semmi. Mire gondolsz? - nevetett
-Bocs, csak már elvonási tüneteim vannak, rég öltem vámpírt. - kuncogtam
-Az én hugom!
-Haha..
-Indulhatunk?
-Máris, csak hagyok egy üzenetet.

*****************

Eközben Justinéknál :

*Justin kézenragadva Caitlint beszállt az autóba  és a koncert felé tartva....*
-Hol van Zoé anya?
-Fiam, óvatosnak kell lenned, most nincs itt Zoé, hogy meg védjen. súgta oda halkan Justinnak, hogy csak ő hallja.
-Miért nem jött?
-Nem akart.



*****************

Megérkeztünk haza. Anya nagyon örült nekem, hiányoztam már neki, egyébként ő is nekem. nagyon is hiányzott már itt minden.
-Azóta járt itt vámpír? kérdezősködtem végigmérve a házunkat.
-Nem.
-Kár nagyon formában vagyok!
-Azt látom!
-Milyen Justinéknál? -tette fel a teljesen ártalmatlan kérdését, de mégis újra összetörtem tőle.
-Átlagos.
-Nem esett semmi bajod, ugye? hadd nézzelek! - forgatott meg finoman
,hogy jobban szemügyre vegyen.
-Mik ezek a lila foltok a karodon és a combodon?
-Hol? - néztem végig magamon
Aztán eszembe jutott... Justin.
Justin okozta a lila foltokat a combomon és a karomon, amikor megtörtént. Észre se vettem hogy ott van, és ami még meglepőbb azt se hogy fáj. Annyira elöntött a gyönyör, és annyira élveztem a dolgot, hogy észre se vettem hogy fáj.
Anya ideges tekintete szakította félbe gondolatmenetemet.
-Ja.. ez akkor történt amikor leestem a lépcsőről
-Jézusom Zoé! Jól vagy?
-Ugyanmár anya. ennél jóval nagyobb sérüléseim is voltak - forgattam meg szemem, és kihámoztam magam anya karjaiból.
-Túl furcsa nekem, hogy hetek óta egy lélek sem zavarog a házunknál. Nektek nem?- terelődtem át más témára.
-pedig nemhiszem hogy tetszik nekik hogy egy vámpír és egy vámpírirtó szövetkeztek ellenük, ennek személyében Te és Justin.. - Szólalt meg Josh.
-pont erről beszélek!
-3 napig maradok! -közöltem anyáékkal.
-utána vissza kell mennem, nem hagyhatom magára amíg vigyáznom kell rá...
...........................
3 nap itthon, Justin nélkül, Vámpírok nélkül. furcsa volt, de nem a legrosszabb. Meg tudnám szokni.
Hosszas gondolkozás után a 3. napon elhatároztam hazaköltözöm hosszabb időre, magam mögött hagyva Justint és mindent. Most csak erre van szükségem.
A már jól ismert ajtó előtt álltam. De most nem azért jöttem, hogy maradjak. Menni készültem. Végleg. Csöngettem és fél pillanat múlva egy ismerős arc nyitott ajtót.
-Zoé? Végre itt vagy! -ölelt meg Usher
-Kedves vagy, de most elköszönni jöttem.
-Tessék?
-Beengednél?
-P..persze..
-Sziasztok, Szia Pattie. köszöntem nekik, mind együtt voltak. elhaladtam mellettük beérve az egykori szobámba ledobta a táskámat és pakolásba kezdtem.....
Kopogás közepette Justin megjelent az ajtómban
-Szia.
-Ó szia Justin.
-Hova mész?
-Haza.
-Mi? még csak most jöttél.
-Tudom, de én haza megyek.
-Mi lesz velem?
-Ott az új testőröd addig, meg Caitlin...
-Zoé..
-Vigyázz. toltam el kezemmel hogy kivehessem a ruháimat a szekrényből.
-Mennyi ideig leszel távol?
-nemtudom, ameddig kell.
-vissza jössz?
-Van más választásom? Ha Én nem, akkor ki fogja megmenteni a segged?
-Kész is. -húztam be a zipzárt a táskámon. és kiviharzottam a szobából, de Justin meg állított.
karomat gyengéden visszafogta hogy szemembe tudjon nézni.
-Ez micsoda? -meredt rá a lila foltos karomra.
-Szerinted?- húztam fel a szemöldököm és kirántottam a kezemet kezéből.
-Zoé, nemakartam, sajnálom.
-Ne sajnáld, én helyetted is sajnálom..
Majd otthagytam és Pattiehez mentem elköszönni.
-Pattie, most elmegyek.
-Hova mész Zoé?
-Haza. Joshoz és anyához
-Visszajössz még ugye? szükségünk van rád, főleg Justinnak. Kérlek.
-nagyot nyeltem. - Láttok még. - adtam egy meglehetősen rövid választ, pedig eszem ágában sem volt visszajönni, de muszáj volt ezt mondanom.
-Köszönök mindent! Kérlek vigyázz magadra. - adott 1 puszit arcomra.
-Sziasztok
Az ajtót átlépve Justint pillantottam meg. Karját az ajtónak támasztva ezzel meg gátolva hogy kilépjek rajta. meg álltam egy pillanatra
-Szia ..Justin
-Biztos hogy ezt akarod? 
-Csak hagyj elmenni.
Justin kezét leengedve szabad utat hagyva, kisétáltam az ajtón beszálltam a liftbe és meg sem álltam hazáig. SOHA többé nem akartam őt látni, sem Caitlin-nel sem máshogy.
Rossz döntést hoztam volna? Kizárt!
Életemben először most éreztem magam a legerősebbnek, és hogy miért? mert elsétáltam és szembe néztem a fájdalommal ,vagyis a régi törékeny Zoéval.. Az eső hihetetlenül zuhogott, s a nyakláncom most tűzbélyegként égette a nyakamat minden pillanatban, szüntelenül csak Justinra emlékeztetett és hogy magára hagytam akár egy lelkiismeret hang.

Na. :D Mondjatok egy okot, amiért happy end-re írjam a töri végét.:D Haha.  Komiiiit! 8 komi után kövi rész. (K)